Érints meg
Érj hozzám. Érints meg finoman. De ne feledd, tele vagyok tüskékkel. Nem tehetek róla, ha tehetném, elhagynám őket. Óvatosan, gyengén simogass, nem akarom, hogy véletlenül is sebesre marjalak. Vigyázz rám, s magadra is. S látni fogod bennem a kimondatlan csodát. S nézd, néha virágzom neked. Mert mindig figyelsz, és óvsz engemet. Ezért jutalmul, szirmaimat kibontom neked. Magamhoz engedlek. Érints meg, amilyen közel, csak lehet. Olyan közel, amennyire szereted. S hallani fogod, még zenélek is, mint a méhecske, dünnyögök illatos harmat cseppeket szórva neked. S elhintve a port, amelytől mindig életre kelek. Neked, ha engeded. Azért, hogy amerre mész, mindig ott legyek veled. Kedvedért színpompás bimbókban pezsgőfürdőzve ünnepelek veled. S neked repítem szerteszét bársonyos, tiszta, illatom. Megédesítve minden rezdülő érzékedet. De kérlek, néha engedj el. Engedd, hogy magam legyek. S szirmaimat, mit egykor szerettél, hagyd a földre hullni, ahhoz, hogy meg tudjak újulni… ígérem, csak neked. Mert tudd, nem mindig tündöklöm. S ha eljön a zimankó, akkor is szeress, ha már mindenem elvesztem és csak a száraz kiégett tövisek, és tüskék maradnak belőlem neked. Legyél nagy türelemmel, s remélve várd, hisz mindig eljön a tavasz. A lágy, meleg, kóbor szellő új és új életet fakaszt. Engedd, hogy megint szirmokat bontsak, s kinyíljak. S neked ragyogjak a reggeli fényben, s akkor is, ha néha a vihar eltépi ráncaim. Kérlek, hadd legyek neked: tövistüskékkel, bimbókkal, s lehullott szirmokkal is, egy viruló rózsaszál NEKED!